Tél van, teaszezon.
Vettem is párat a kedvenc füveimből: borsmenta, csalán, hibiszkusz –
és csipkebogyót is.
(A csalánnal vigyázni kell, mert minden más ízét elveszi.)
Mivel nem volt a gyógyszertárban egész bogyó, maradt a tört.
Aranyárban.
De sebaj, nem kellett messzire menni érte. Örültem is neki, amíg rá nem jöttem,
hogy a főzetnek (forrázat) nincs a csipkebogyóra emlékeztető zamata, se illata.
A száraz terméshéj csak egy majdnem kellemetlen szagú és ízű teát ad.
Az egész, frissen tört szárított bogyó bezzeg egészen más!
Ezzel el is dőlt a sorsa: kerülni fogom a tört csipkebogyót a jövőben.
Mi lehet a háttérben?
Egyszerű logikával arra következtetek, hogy a termés belsejét: a magokat és a terméshúst különválasztják a maghéjtól, és felhasználják másra. Mondjuk dzsemnek.
Arra ugyanis kiváló, míg a tehméshéj abba nem kell. A héj tehát a dzsemkészítés mellékterméke.((Persze az is lehet, hogy a belsejéből külön készítenek teát, ami nyilván sokkal értékesebb anyag.))
Ezt adják el szépen becsomagolva – az adott patikában eszméletlen drágán.
(Majdnem olyan nagy biznisz, mint homeopátiás készítményeket forgalmazni.)
Eladni a szemetet, becsomagolva, terméknek álcázva.
Mi köze a csipkebogyónak a processzorhoz?
Ami kívül látszik egy honlapból, az lehet szép, de önmagában nem elég.
Ha nincs mögötte, a háttérben a láthatatlan tartalom, amitől működővé válik –
a magok (processzormagok) és a terméshús (memória stb.): kevés lehet a sikerhez.
A jó eredményhez mindkettőre szükség van. A háttérben duruzsoló processzormagokra, bővítményekre, egyedi kódokra – amik a honlap zamatát is biztosítják, nemcsak egy tetszetős látványt.
A WordPress Express először ezekről gondoskodik. Amit ha beborítunk szép színes héjjal, a kettő együtt jó szájízt fog biztosítani.
Egészségünkre!
